A magyarság antropológiája:
Dr. Henkey Gyula 
felmérései alapján:
Az általam vizsgált őslakos eredetű személyeknél a turanid típus aránya 31,4 %. Ennek többsége a turanid típus nagy magyar alföldi változatához tartozik. Ha az összes törökös jelleget mutató, középázsiai eredetre utaló típus - turanid, pamíri, kaszpi és mongoloid - együttes gyakoriságát figyelembe vesszük, ezek aránya már52,2 %. A kaukázusi jellegegyüttesek (előázsiai, keleti dinaroid) aránya 9,3 %. Mindezzel szemben a finnugor jellegegyüttesek (urali, keletbalti, lapponoid) mindössze 3,8%-uknál volt észlelhető. Még nagyobb mértékben őrizték meg a középázsiai jelleget a Gortva patak környéki palóc-magyarok, akik körében a fenti arány 65,8% (középázsiai) - 3,9% (finnugor) volt. Mindez azt jelenti, hogy az őslakos eredetű magyar népességeknél a közép-ázsiai eredetű jellegegyüttesek tizennégyszeres túlsúlyban vannak a finnugor formákhoz képest. A régi szláv típusok aránya az összes magyaroknál 2,1 %, a germánoké 0,4 %. Mindebből is látszik, hogy mesterségesen táplált a finnugor származás-elmélet, amelyet a mai napig nem lehet bizonyítani – nem csak embertani, de régészeti és néprajzi szempontból sem. A kizárólag nyelvrokonságon alapuló ugor irányzat uralkodó jellegét a Habsburgok törekvése szabta meg. Egyrészt el akarták szigetelni a magyarokat a török kapcsolatoktól, másrészt le akarták törni a magyar nemzeti büszkeséget azzal, hogy a „világ ura” Attila helyett az akkor még szegény halszagú finnekkel rokonítottak bennünket. A hun-magyar rokonságról egyébként krónikáink is megemlékeznek.
Turáni típusu magyarok, bizony a példák meghökkentően igazolják az írásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése